Mi a DNS?

A DNS egy hosszú, kettős spirál alakú molekula, ami kódolja az összes sejt kialakulását, azok kémiai anyagcseréjét, így az egysejtes állapottól a teljes felnőtté válásig és még azon túl is mindent ami az élethez kell.

A DNS építőkövei

A DNS-t legfontosabb építőeleme négy szerves molekula: az adenin (A), a citozin (C), a guanin (G) és a timin (T), ezeket bázisoknak nevezzük.

A DNS-ben egy ilyen építőelem egy speciális cukormolekulára (ez a DNS esetében a dezoxiribóz) és három foszfátcsoportra csatlakozik, ezeket az összetett molekulákat hívjuk nukleotidoknak.

A DNS lánc felépítéséhez sok energiára van szükség, amit a DNS-t építő enzimek két foszfátcsoport lehasításából nyernek.

Sok ilyen nukleotid a foszfát csoportjaikkal kapcsolódik egymáshoz, így egy hosszú lánc alakul ki.

A DNS lánc kettős spirál alakba tekeredik össze, így alakul ki a stabil szerkezete. Az egyes bázisok egymással hidrogénhidas kölcsönhatást tudnak kialakítani: az adenin a timinnel, a citozin a guaninnal. Ezért a DNS-ben az adenin mindig a timinnel szemben helyezkedik el, a citozin a guaninnal szemben.

A DNS-ben három egymás után következő bázis az élethez nélkülözhetetlen fehérjék építőköveit, az aminosavakat kódolja. Ennek a kódoló szótárnak a "szavait" kodonoknak nevezzük.

Ezeknek az aminosavaknak egy hosszú lánccá való összekapcsolódásával jönnek létre a fehérjék. Egy gén egy fehérjét kódol.